Június elején zárult le a Lajvér Kft. és a NAV ügye az Európai Bíróságon; az előzményeket és az ítéletet a Mazars Adó- és jogi szolgáltatások üzletágának igazgatója mutatja be.

A Mazars új témakörrel indít blog-sorozatot, amelyben olyan európai bíróság által hozott (általános forgalmi adó – azaz áfa – vonatkozású) ítéletekről írunk majd röviden és közérthetően, amelyek meglátásunk szerint ügyfeleink számára is érdekesek és tanulságosak lehetnek – írja friss bejegyzésében Csizmadia Heléna, a Mazars Adó- és jogi szolgáltatások üzletágának igazgatója.

A Lajvér Kft. (társaság) egy nonprofit gazdasági társaság, amely kiegészítő jelleggel folytat üzletszerű gazdasági tevékenységet. A kiegészítő jelleg azt jelenti, hogy a társaság nonprofit tevékenysége mellett üzletszerű gazdasági tevékenységet is végez. A társaság létrehozásának célja a tagjaik tulajdonában lévő földterületen lévő mezőgazdasági létesítmények, úgymint vízelvezető, tározó és hordalékakna megépítése, majd üzemeltetése.

Az e létesítmények megvalósításához szükséges munkákat állami és európai uniós forrásokból finanszírozták. A társaság rendelkezik az ilyen munkák elvégzéséhez szükséges hatósági engedélyekkel és az érintett földterület tulajdonosainak hozzájárulásával is. Egyébiránt a társaság a mezőgazdasági létesítményekért nyolc évig üzemeltetési díjat kívánt szedni az említett tulajdonosoktól.

A kivitelezéssel megbízott vállalkozó a munkákról áfát is tartalmazó számlát bocsátott ki. Az áthárított áfát a társaság le kívánta vonni, amelyet a NAV azzal az indokkal tagadott meg, hogy a társaság tevékenysége nem tartozik az áfatörvény szerinti „gazdasági tevékenység” körébe. Ez azért fontos, mert az áfát kizárólag olyan mértékben lehet levonni, amilyen mértékben az adóalany a beszerzett termékeket, vagy szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, ill. szolgáltatásnyújtása érdekében használja. A NAV szerint a társaság a tevékenysége tekintetében nem rendelkezik „adóalany” minőséggel, így pedig áfát sem vonhat le. Az adóhatóság szerint a társaság a tagjai felé vagy harmadik személyek irányába nem végez olyan tevékenységet, amely „szolgáltatásnyújtásnak” minősülne.

A mezőgazdasági létesítmények rendeltetésszerű üzemeltetése, amely a betonpálya és környezete tisztántartásában, valamint a szabad vízfolyás folyamatos biztosításában áll, a NAV szerint jogszabályban előírt kötelezettség, nem pedig szolgáltatásnyújtás. A társaság által az e létesítmények üzemeltetéséhez beszedni tervezett csekély mértékű bevétel nem felel meg az áfatörvény „ellenérték” fogalmának.

Az Európai Bíróság a társaságnak adott igazat.

Ítéletében kimondta, hogy a társaság tevékenysége gazdasági tevékenységnek minősül (tehát az ezzel kapcsolatban áthárított áfa levonásba helyezhető), azon körülmény ellenére, hogy egyrészt e létesítményeket jelentős mértékben állami támogatásokból finanszírozták, másrészt pedig üzemeltetésük során a társaság csak csekély összegű – hasznosítási díjból származó – bevételhez jut, mivel e díj a tervezett beszedés időszaka okán tartós jellegű.

A bíróság azt is kimondta, hogy mezőgazdasági létesítmények üzemeltetése ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha közvetlen kapcsolat áll fenn a kapott vagy beszedendő díj és a nyújtott szolgáltatás között, valamint a díj a nyújtott szolgáltatás ellenértékét képezi. Annak ellenére, hogy a szolgáltatások nyújtását jogszabály írja elő.